A Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék a Kémiai Technológia Tanszék (alapíttatott 1870-ben) és a Vegyipari Műveletek Tanszék (alapíttatott 1952-ben) összevonásával jött létre 2007. január 1-én, Dr. Tungler Antal professzor vezetésével. 2007. júliusától 2016. júliusig Dr. Mizsey Péter professzor vezette a tanszéket, 2016. júliustól a Tanszék vezetője Dr. Mika László Tamás egyetemi docens. A két Tanszék történelméhez olyan szakmai tekintélyek fűződnek, mint Wartha Vince, Pfeifer Ignác, Varga József, Lányi Béla, Korach Mór, Vajta László, Szebényi Imre, Simándi Béla, illetve Tettamanti Károly, Földes Péter, Manczinger József, valamint Fonyó Zsolt. Tungler Antal és Mizsey Péter jelenleg is aktívan oktatnak és kutatnak a Tanszéken.
Tanszékünk egyik elődtanszéke, a korábbi Kémiai Technológia Tanszék a Kar legrégebbi tanszéke. Wartha Vince professzor, a kémiai technológia hazai megteremtője 42 évig állt a Tanszék élen. Tanszékalapító, tudományos és oktató munkája gyümölcsöző hatású volt mind a mérnökgenerációk nevelésére, mind a hazai iparra. Elsősorban szilikátkémikus és technológus volt, de a kémiai technológia számos területén folytatott eredményes kutatásokat. Kiemelkedő tudományos eredményeket ért el az eozin kutatások terén, de a vízanalitika- és technológia, az ásványtan, a városi gázgyártással kapcsolatos kísérletei, valamint a borászati kémia szakterületén folytatott kutatásai kiemelték tehetségét. Két ízben töltötte be Egyetemünk rektori, egy ízben a gépészmérnöki szakosztály dékáni tisztét. Az új Műegyetem lágymányosi elhelyezése első rektorsága idején dőlt el és második rektorsága alatt épült fel. A Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban levelező tagjává, 1891-ben rendes tagjává választotta. 1908-ban Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke lett.
Követője a tanszékvezetők sorában Pfeifer Ignác professzor, akit 1912. október 4-én neveztek ki a Műegyetem rendkívüli tanárának. Tudományos munkáját kitűnő gyakorlati érzékkel párosította. Szakmai munkássága elsősorban a víz és a tüzelőanyagok kémiai technológiája területére esik. A Tanácsköztársaságban betöltött szerepe miatt annak bukása után ért zaklatások következtében 1922-ben nyugdíjba vonult, majd az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumának vezetését vette át. 1926-tól haláláig a Magyar Kémikusok Egyesületének ügyvezető elnöke volt.
Dr. Varga Józsefet 1923. augusztus 3-án nevezték ki professzorrá és 33 évig állt a Tanszék élén. Mérnökgenerációk tanítómestere volt. Lebilincselő előadásainak nagy hatása nemcsak a vegyészmérnök hallgatók, hanem a gépész-, építő- és építészmérnök hallgatók képzésében is jelentős volt. 1930/31. tanévtől 1932/33. tanévig a Vegyészmérnöki Kar dékáni tisztségét is betöltötte. Egyetemi állása mellett 1951-től a Nagynyomású Kísérleti Intézet igazgatója lett. 1952-től haláláig (1956) a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanszékvezetője, a két háború között ipari miniszter. 1932-től levelező, 1946-tól rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Munkássága elsősorban a szén, kátrányok és szénhidrogén ipari termékek hidrogénezése területére esik. Szabadalmát a második világháború előtt a németek megvették és ez alapján gyártottak szénből benzint.
1957-től Korach Mór professzor vezette a tanszéket, aki emellett az Építőanyagipari Központi Kutató Intézet igazgatója is volt. Kutatási területe a szilikátkémia volt. Több eljárását az iparban is bevezették, amelyek közül az egyik legnevesebb az Olaszországban kidolgozott „kervit” csempe előállítása volt. Nevéhez fűződik a kémiai technológia több általános törvényszerűségének megállapítása, az úgynevezett kémiai folyamattan elindítása. Ezen a területen főleg a gráfelmélet alkalmazása lényeges a kémiai technológia folyamatok rendszerezésére. Sokat foglalkozott a műszaki felsőoktatás korszerűsítésével, különös tekintettel a félüzemi jellegű gyakorlatok és az audiovizuális módszerek bevezetésére. Jelentős kutató munkát vezetett a Tanszéken a technológia módszertanának kidolgozása terén, s tudományos alapossággal mutatott rá a léptékhatás jelentőségére a kémiai technológiában. A Magyar Tudományos Akadémia 1956-ban levelező tagjává, 1958-ban rendes tagjává választotta.
Korach Mór professzor 1963. július 31-én megvált a Tanszék vezetésétől, hogy egész idejét az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézetének igazgatói teendői ellátásának szentelhesse. 1963. augusztus 1-i hatállyal Dr. Vajta László egyetemi tanárt bízták meg a Tanszék vezetésével, aki főállásban továbbra is ellátta az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt vezérigazgatóhelyettesi teendőit is. Elsősorban a kőolaj, gáz és petrolkémia területén végzett kutatásokat, amelyek közül több eredmény ipari bevezetésre is került. Nagy érdemei vannak a magyar kőolajfeldolgozóipar fejlesztése terén. Vezetésével a Tanszék jelentős eredményeket ért el a félüzemi jellegű oktatás továbbfejlesztésében. Vajta László professzor 1967. január 31-én lemondott a Tanszék vezetéséről, de továbbra is, mint egyetemi tanár tevékenyen részt vett az oktató és kutató munkában, és irányította a szénhidrogénkémiai és technológiai kutatásokat. 1967. február 1-től dr. Szebényi Imre egyetemi docens lett a tanszékvezető, akinek szintén a szénhidrogénkémia és technológia volt a tudományterülete. 1972. február 1-től a kar megbízott dékánja volt, valamint Széchenyi-díjas professzor. Az ő nevéhez fűződik a környezetmérnök képzés 1999-ben történt indítása a Műszaki Egyetemen.
2001-től Széchy Gábor vette át a tanszék vezetését, őt Tungler Antal követte. Ebben az időszakban három fő kutatási irány volt a tanszéken, melyek vezetői a mai napig aktív oktatók-kutatók. Tungler Antal professzorhoz köthető katalízis ipari technológiai alkalmazása, ennek keretében számos eljárás került kidolgozásra a gyógyszergyárak és szennyvízkezelők számára. Gresits Iván főmunkatárs kutatásaihoz köthető, aki egyrészt a Paksi Atomerőmű számára dolgozott ki környezeti méréseket (alfa- és bétasugárzók elemzése), másrészt a katalitikus folyamatok röntgenfluoreszcenciás vizsgálatát végezte. Pátzay György nevéhez köthető a Paksi Atomerőmű radioaktív hulladékfeldolgozó technológiáinak fejlesztése, valamint a radioaktív izotópok szelektív elválasztására és szennyvíziszapok ipari méretű analitikai eljárásainak kidolgozására kiterjedő kutatások.
1957. novemberében a Kémiai Technológia Tanszékhez csatolták az Elektrokémia Tanszéket, amely mint elektrokémiai és izotóptechnikai tanszéki csoport működött. Az Elektrokémiai Tanszék megszervezését 1905. május 2-án engedélyezték, első vezetőjének Dr. Szarvasy Imrét nevezték ki. Dr. Szarvasy Imre professzor a kémia akkor még új ágának, az elektrokémiának volt úttörője. Jelentős személyiség volt mint oktató és mint tudós. Mester volt a kísérleti berendezések tervezésében és megvalósításában. Legkiemelkedőbb kutatási eredményei a metán klórozása, a metil-kloridnak metil-alkohollá átalakítása, valamint a metán termikus bontása aktív szén előállítása céljából. Az 1925/26. és 1926/27. tanévekben Műegyetemünk rektori tisztét, az 1914/15. tanévtől az 1916/17. tanévig a Vegyészmérnöki Osztály dékáni tisztét látta el. Rektorságának két jelentős intézkedése a kötelező testnevelés bevezetése és a műegyetemi orvosi rendelő létesítése. Tudományos munkájának elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1910-ben levelező tagjává, 1922-ben rendes tagjává választotta. Az Elektrokémiai Tanszék élére 1942-ben Dr. Lányi Bélát nevezték ki, aki már 1931-től magántanár, 1939-től rendkívüli tanár volt. Előadásainak felépítése nagy pedagógiai hozzáértésről tanúskodik. Nagy súlyt helyezett arra, hogy diákjainál a mérnöki gondolkodás alapjait fektesse le és ugyanakkor a gyakorlat vonatkozásában is útmutatást adjon. Tudományos munkássága kiterjedt az elektródok szerepére az elektrolízisnél és az elektródok előállítására, fém-fémoxid elektrolit összeállítású galvánelemekre. A második világháború után kutatási tevékenységét elsősorban a magyar bauxit feldolgozására és az alumínium előállítására koncentrálta. Tudományos munkásságának eredményeit számos szabadalom őrzi. Ezek között több találmány foglalkozik a bauxit feldolgozásával, korundból forgácsoló szerszámok előállításával. Szabadalmainak további csoportja a timföldgyártás melléktermékeinek feldolgozásával kapcsolatos (pl. vörösiszap feldolgozása, vanádium előállítása stb.). Az Elektrokémia Tanszék vezetése mellett 1957. január 1-től szeptember 11-ig a Kémiai Technológia Tanszéket is vezette. 1948-tól egyetemi tanári állása mellett a Fémipari Kutató Intézet igazgatóhelyettese. Mint műegyetemi tanár 1957. novemberében nyugalomba vonult, de mint kutató továbbra is dolgozott.
A komoly technológiai tapasztalat ellenére, egyetemünkön az 1948-as tantervi reform előtt a tulajdonképpeni értelemben vett vegyészmérnöki szemléletű műveleti oktatás nem folyt. Az 1948-as reform során e feladat megoldására hozták létre az "Ipari Elméleti Kémia Tanszék"-et. A tanszék professzorának, Schay Gézának a vezetésével Sárkány György adjunktus szervezte meg a Vegyészmérnöki Karon a műveleti oktatást az akkori reform célkitűzéseinek megfelelően hármas tagozódásban (1950/51-1952/53), mégpedig a szervetlen kémiai szakon (László Antal és Hesp Vilmos vezetésével), a szerves kémiai szakon (Sárkány György és Tettamanti Károly vezetésével), és a biológia ipari szakon (Oplatka György vezetésével). 1952-ben az Oktatásügyi Minisztérium "Vegyipari Műveletek és Gépek" néven új tanszéket hozott létre, melynek megszervezésére Sárkány György adjunktus kapott megbízást. Az 1953/54. tanévtől kezdve már egységessé vált a szerves és a biológiai szak előadási anyaga, s e tanszék látta el a megszüntetett "Vegyipari Géptan" c. tárgy oktatását is 1966-ig. A tanszék keretében így a 7. félévben Özvegyi Béla, majd Fábry György gépészmérnökök "Vegyipari Géptan"-t, Sárkány adjunktus "Vegyipari Műveletek"-et adott elő. Ugyanezen évben az Oktatásügyi Minisztérium az oktatási program kidolgozására és a hozzá szükséges korszerű félüzemi laboratórium létesítése érdekében M.G. Jefimovot, a Moszkvai Vegyipari Gépészeti Főiskola tanárát hívta meg. 1954-től a "Vegyipari Géptan" c. tárgy előadása beleolvadt az egységes "Vegyipari Műveletek és Gépek" tárgyba. 1955-ben nevezték ki a tanszék professzorává Tettamanti Károlyt és megkezdődött a Jefimov által kezdeményezett félüzemi laboratórium építése. Kialakult a tárgy teljes tematikája: a hidrodinamikai műveletek, ülepítés, szűrés (centrifugák); keverés, hőcsere művelete (hűtőgépek, kazánok és műszaki termodinamika), bepárlás, szárítás, extrakció, desztilláció, abszorpció, ipari kémiai reaktortechnika. Az esti tagozaton a vegyipari műveletek előadást Matolcsy Kálmán, később Sárkány György, Török Jenő és Havas Géza tartotta.
A Vegyipari Műveletek Tanszék látta el a Karon a "Szabályozástechnika" oktatását is. Legelőször 1951-ben Beczkói József "Vegyipari műszerezés", később (1957-től) Helm László "Vegyipari szabályozástechnika" c. tárgyat adott elő. 1959/60-tól Földes Péter vette át a tárgy oktatását "Méréstechnika és Automatizálás" címen.
A szállítószerkezetek (szivattyúk, kompresszorok), hűtő-, és hőerőgépek oktatását fokozatosan a Vegyipari Géptan Tanszék vette át, így 1966-tól Tanszékünk neve "Vegyipari Műveletek Tanszék"-re változott. A vegyipari műveletek oktatására redukálódott programban az 5., 6. és 7. félévben heti 12 óra előadás mellett 9 óra gyakorlat is szerepelt. Ennek kétharmada félüzemi laboratóriumi gyakorlat volt. 1961/62-ben kb. 340 m2 alapterületű hallgatói félüzemi laboratórium is beindult. Itt mintegy 25 különböző félüzemi mérés szerepelt (10 mechanikai művelet, 5 hőtani és 10 anyagátviteli műveleti gyakorlat). A szabályozástechnikai gyakorlatok laboratóriumi oktatását csak 1965/66-ban sikerült biztosítani (7 mérés).
Tanszékünk volt a Szervező vegyészmérnök szak megszervezője és felelőse 1974 és 1997 között. A Szak keretében fejlesztettük ki és oktattuk a Vegyipari rendszertechnika és matematikai modellezés, Vegyipari energetika, Számítógépes folyamatirányítás és a Vegyipari optimalizálás tárgyakat. Oktatásunk ilyen értelmű fejlesztése egyidejűleg a Tanszék kutatási témáinak bővítését eredményezte. Az informatikai és környezetmérnöki szemlélet oktatásával és kutatásával Vegyipari Műveletek Tanszék úttörő szerepet vállalt és így hozzájárult ahhoz, hogy a Karon a korszerű "vegyészmérnöki tudomány" meghonosodjék. E fejlesztési munkát Fonyó Zsolt professzor irányította. A tárgyak előadásait azokkal kb. azonos kiméretű számítógépes gyakorlatok egészítették ki. Ezek az oktatási alapelvek, valamint a tárgyak továbbfejlesztett változatai beépültek a kredit rendszerben létrehozott és jelenleg is sikeresen oktatott szakirányos tantárgyakba.
A 80-as évektől Kemény Sándor professzor irányításával az oktatási anyag folyamatosan kiegészült a Kísérletek tervezése és értékelése, Biometria és a Minőségmenedzsment tárgyakkal. Az utóbbi években pedig a Természet és Társadalomtudományi Kar által szervezett Műszaki Menedzser szakon Tanszékünk oktatói a volt Mezőgazdasági Kémiai Technológia Tanszékkel közösen adják elő a Vegyipari és Biomérnöki Műveletek című tárgyat. A ma is nélkülözhetetlen klasszikus ismeretek mellett újabban kitérünk több, a legutóbbi két évtized fejlődését tükröző eredményre, például néhány új típusú műveletre, az új konstrukciós és méretezési elvekre, a számítógépes tervezési eljárásokra, a matematikai modellezésre, energiagazdálkodásra, optimalizálásra és a rendszerelméletet alkalmazó folyamatszintézisre. Tanszékünk a 1999-ben indult Környezetmérnöki Szak oktatásában is aktívan részt vesz.
A szervezeti egységek összevonásának keretében a Vegyészmérnöki Kar Tanácsának döntése alapján a Vegyipari Géptan Tanszék 2000-től 2007-ig "Géptan Csoport" néven, a Vegyészmérnöki Fejlesztő Laboratórium pedig 2001-től "Környezettechnológiai Laboratórium" néven a Vegyipari Műveletek Tanszék részévé vált.
A Vegyipari Műveletek Tanszék tanszékvezetői: 1952-1955: Sárkány György és M.G. Jefimov, 1955-1977: Tettamanti Károly, 1977-1982: Földes Péter, 1982-1994: Manczinger József, 1994-2005: Fonyó Zsolt és 2006-2007: Mizsey Péter.
A Kémiai Technológia Tanszék és a Vegyipari Műveletek Tanszék összevonásával 2007. január 1-én létrejött Tanszék szakmai tevékenysége hagyományosan a mérnöki technológiai ismeretek oktatásán és kutatásán alapszik. Főbb oktatott tantárgyai: vegyipari műveletek, folyamatirányítás, folyamattan, kémiai technológia, vízkémia, szennyvízkezelés, radiokémia, környezeti eljárástan, katalízis, szénhidrogén-ipari technológiák és műszaki kémia. A Tanszék részéről kiemelendő a mérnöki tárgykörű és jellegű ismeretek oktatása valamint az ehhez kapcsolódó komoly gyakorlati képzés. Ebben kiemelt fontossággal bír a korábban az egyetem K épületében működő, majd 2013-ban a DCs épületbe felújítottan áthelyezett Tanszéki Félüzemi Laboratórium. A Tanszék képzésében jelentős hányadot képvisel az „idegen karos” oktatás is, mely a gépészmérnök, közlekedésmérnök és műszaki menedzser hallgatók oktatását jelenti. Az összes oktatott hallgatók létszáma a tavaszi félévben 3000 fő körül van, míg az őszi félévben a létszám 4000 feletti. A Tanszék szervezésében és aktív részvételével történik a Környezetvédelmi szakmérnöki oktatás is, ahol bárki tovább képezheti magát ezen a szakterületen. A Tanszék a gazdája az Általános Vegyipari és Folyamatmérnöki Szakiránynak (B.Sc) és a Folyamatmérnöki Szakiránynak (M.Sc). A szakirányok oktatásában elsődlegesen a mérnöki technológiai jelleg dominál. Fontos hangsúlyt kapnak a petrolkémiai, energiatermelési, környezetvédelmi, általános technológiai jellegű témakörök és azok oktatása.
A Tanszék főbb kutatási területei az elválasztás-technikai folyamatok, tiszta és zöld technológiák, membránműveletek, szuperkritikus extrakció, katalitikus eljárások, környezetvédelmi fejlesztések, víztechnológia, szennyvíztisztítás, korróziós folyamatok, hulladékok, illetve szennyvizek kezelése fiziko-kémiai eljárásokkal, nukleáris technológiák, kísérlettervezés és irányítástechnika témaköréhez kapcsolódnak. A tanszéki kutatómunka, melynek eredményeként számos megvalósított ipari tervezés is létrejött, az alábbi meghatározó csoportok keretein belül folyik.
Extrakciós Kutatócsoport, vezetője Kózelné Székely Edit, egyetemi docens. A kutatócsoport fő fókusza a szub- és szuperkritikus oldószerek, elsősorban a szén-dioxid, etanol és víz alkalmazása olyan alapkutatási és/vagy ipari problémák megoldására, amelyek hagyományos módszerekkel nem megoldhatóak, vagy a nagynyomású oldószerek előnyösebb megoldást kínálhatnak. Munkájuk további jelentős részét képezi az antiszolvens frakcionálás és az extrakciós módszerek összekapcsolt alkalmazása, amely az utóbbi években a szakma egyre nagyobb érdeklődést kiváltó területe és alkalmas mikroméretű részecskék, kompozitok előállítására, a morfológia szabályozására és adott esetben a fentiek egy lépésben megvalósított elválasztására. A csoport intenzíven foglalkozik továbbá a diasztereomer sók és enantiomerkeverékek kristályosításának optimalizálásával, melynek célja nagytisztaságú enantiomerek gyors és hatékony előállítása. A csoport további meghatározó kutatási területe az élelmiszeripar igen nagy mennyiségben termelt különböző hulladékainak kezelése és értékes komponenseinek (szinezékek, illatanyagok, aromák stb.) tiszta formában történő kinyerése. Jelenleg fejlesztés alatt áll egy olyan nyomás alatti oldószeres extrakciót és antiszolvens frakcionálást kombináló eljárás természetes alapú termékek előállítására, amelyben kiküszöbölhetők a nedves kivonatokkal kapcsolatos stabilitási és utólagos feldolgozási problémák.
Ipari Statisztika Kutatócsoport, vezetője: Kemény Sándor Professor emeritus. A csoport tevékenysége elsődlegesen az ipari statisztikai problémákkal kapcsolatos kutatási feladatok és a hozzájuk köthető tudományos problémák megoldása, valamint adat- és hibaelemzés, kísérlettervezés, 6 szigma és a minőségjavítás statisztikai módszereinek oktatása, kutatása és alkalmazása. Munkájuk ipari partnerekkel együttműködve kiterjed az analitikai kémiai tevékenység kiszolgálására is.
Katalitikus Eljárások Kutatócsoport, vezetője Mika László Tamás, egyetemi docens. A csoport kutatómunkája elsődlegesen a homogén katalitikus szintézistechnikák környezetközpontú fejlesztésére irányul, amely magában foglalja az aktívabb és szelektívebb katalizátorok fejlesztését a ligandumszerkezet finomhangolásával, a katalitikus reakciók optimalizálását, a konvencionális és gyakran toxikus oldószerek környezetbarát reakcióközeggel történő helyettesítését, reakciókinetikai vizsgálatokat és katalitikus reakciók in situ spektroszkópia segítségével történő vizsgálatát. A csoport további meghatározó kutatási területe a biomassza és a biomassza-alapú hulladékok átalakítása olyan platform molekulákká, amelyek a hozzájárulhatnak a jelenlegi fosszilis alapú építőelemek megújulókkal történő helyettesítéséhez. A Tanszék korábbi munkáit, kutatásait felújítva vizsgálataik kiterjednek a különböző gőz-folyadék egyensúlyi adatok meghatározására és modellezésére, amellyel a különböző bioamassza átalakítás során kapott termékelegyek elválasztási problémáira keresik a választ.
Környezet és Folyamatmérnöki Kutatócsoport, vezetője Mizsey Péter, egyetemi tanár. A kutatócsoport munkájának célja a vegyipari tevékenység jelentette környezeti elhasználódás minimalizálása mellett az ipari fejlődés elősegítése a fejlett zöld technológiák alkalmazásával, melyek főbb elemei a megújuló nyersanyag és energiatermelés, elhasznált természeti erőforrások, nyersanyagok, ill. feldolgozott nyersanyagok, valamint energia visszanyerése és újrahasznosítása, elkerülhetetlen emissziók káros hatásának csökkentése, lehetőség szerint anyagvisszanyeréssel. Munkájuk további részét képezi a tiszta technológiák vizsgálata, optimálása és fejlesztése, amelyek közül kiemelendő a membrántechnika, desztilláció és abszorpció. Kutatási tevékenységük további fontos területei az életciklus elemzés és az integrált folyamattervezés a környezeti hatás és az irányíthatóság szempontjainak figyelembevételével.
Radiokémia és Technológia Kutatócsoport, vezetője Pátzay György, egyetemi docens. A kutatócsoport a kémiai technológiák, az energiatermelés, a hulladékfeldolgozási technológiák, a korrózió, a vízkémia és technológia, valamint a petrolkémia és környezetvédelem területén végez kutatásokat, fejlesztéseket. A csoport tevekénységében kiemelt helyet foglal az ipari partnerekkel történő együttműködés, amely során nagyüzemi technológiák üzemeltetése során fellépő problémák megoldásában és fejlesztésében működnek közre.
A Tanszék oktatási és tudományos sikereit az eredményesen és sikeresen végzett vegyész-, biomérnök és környezetmérnök hallgatók, valamint doktoránsok, a tudományos publikációk és a nívósan megoldott ipari problémák példázzák. Fontosabb ipari/kutatási partnerei olyan meghatározó hazai nagyvállalatok mint a MOL NyRT., BorsodChem, TVK, Olajterv, Paksi Atomerőmű Zrt, EGIS, Richter Gedeon NyRt és a Dr. Bata Zrt.